Dr. Kerekes Imre honlapja

A harmincas évek elején néhány európai országban jelentősen megnőtt a katolikus egyház befolyása. Portugáliában már korábban, Ausztriában pedig Engelbert Dolfuss színrelépésével a hivatásszervezkedésre támaszkodó kormányok ker­ültek hatalomra. Ezt az időszakot bátran nevezhetjük az egyház újabb politikai reneszánszának. Magyarországon is egyre aktívabban politizált a katolikus egyház a kedvezőtlennek ítélt társadalmi folyamatok hatására. A munkásság erőteljes szervezkedésétől, a szabadkőművesség „rémségétől", a liberalizmus térnyerésétől, valamint a hívek odaadásának elvesztésétől való félelme arra ösztönözte az egyházat, hogy a szélsőségeket gondosan kerülve, új szervezeti kereteket hozzon létre: cselekvésre buzdítsa a híveket, és visszafordítsa a „hűtleneket". Ehhez nyújtott lehetőséget az Actio Catholica (AC).

Az AC a hívek egyházi irányítás alatt álló társadalmi tevékenysége, amelynek célja a katolikus elvek védelme és megerősítése, terjesztése egyéni, családi, országos és nemzetközi keretek között. Mindent újjá kell építeni Krisztusban, a keresztény civilizációt, összes alkotóelemével együtt. Az AC-nak kötelessége harcolni minden törvényes és igazságos eszközzel a kereszténytelen civilizáció ellen, meg kell alapoznia azt az elvet, hogy az emberi tekintély eredete Isteni, és az ember annak csak földi képviselője. Fel kell karolnia a munkás- és földműves osztály érdekeit, nem csak a vallásosság elvének hangsúlyozásával, hanem gazdasági helyzetük javításának szándékával is, azzal a kimondott céllal, hogy elősegítse: az állami törvények feleljenek meg az igazságosság követel­ményeinek. Tevékenysége nem közvetlenül politikai jellegű, inkább közvetett, amennyiben alakítja a (katolikus) állampolgárok politikai lelkiismeretét. Ennek következtében döntéseiket már a keresztény szellem fogja meghatározni.

Az AC bölcsője Olaszország, ahol már 1868-ban a modern időnek megfelelő, a szerteágazó katolikus egyesületeket tömörítő szervezkedés alapjait vetették meg a Societa della Gioventu Catt. Italiana, majd 1876-ban az Opera dei Congressi létesítésével. Xlll. Leo pápa idejében a mozgalom belső rendjét politikai jellegű törekvések zavarták meg, ezért X. Pius az Opera dei Congressi feloszlatására kényszerült. Később, 1906-ban újjászervezte, és négy csoportra osztotta: Unione Popolare, Unione Economico-Sociale, Unione Elettorale, Societa delta Gioventu Catt. Italiana. 1922-ben XI. Pius pápa az „Ubi arcano Dei” kezdetű enciklikájában felhívással fordult a világ katolikusságához az AC érdekében, megokolva szükségességét, megjelölve céljait és módszereit. Az új szervezeti keretek a következő szövetségeket tömörítik: Katolikus Férfiak Szövetsége, A Katolikus Ifjúság Szövetsége, Katolikus Egyetemi Hallgatók Szövetsége. Ezekhez csatlakozott 1926-ban a Katolikus Gyermekek Szövetsége. Így akarták megvalósítani a világi katolikusok összefogását – az egyház tekintélyét érvényesítve – egyesületi módszerrel és önkormányzattal. A szervezés apostoli célzatú, nem olvad be a hitbuzgalmi, a kulturális és a politikai egyesületekbe. Jellemző vonása, hogy az összes egyháziasan érző katolikust együttes cselekvésre sarkallja.

május 15-én, a Rerum novarum 40. évfordulóján kelt a század egyik legjelentősebb pápájának XI. Piusnak Quadragesimo anno kezdetű – a jezsuita Nell-Breuning által megfogalmazott – körlevele, a hivatásrendi szervezkedés „vezérkönyve”. A Rerum novarumot példaképének tekintő, azt kiegészítő és folytató enciklika a jövő katolicizmusának szociális mozgalmait irányító alapokmánnyá lett. Alapvető kérdések tisztázására váltakozott, mivel a katolikus szociális front szakadásától lehetett tartani. Meg kellett cáfolnia azt az általános véleményt, hogy az egyház nem mer, és nem is képes szembefordulni a liberalizmus térhódításával.

Az enciklika három részre tagolódik. Az első a Rerum novarumot méltatja, üdvös hatását ecseteli, és beszámol a keresztény szociális munka sikereiről. A második, a körlevél törzse, megállapítja az egyház illetékességét az erkölccsel összefüggő gazdasági, társadalmi kérdésekben, majd tulajdonjogi vitákban foglal állást. Követeli, hogy az állam a maga törvényhozói tekintélyével úgy szabályozza a tulajdonjog jogrendjét, hogy a közjó ne szenvedjen csorbát. Kimondja, hogy a fennálló jövedelemelosztás igazságtalan, az elszegényedés egyre nagyobb méretű. A liberális kapitalizmus erkölcstelen, mert a megtermelt javakat kevesen élvezik. Mégsem járható az az út a munkásság számára, amely a tőkét minden jövedelmétől meg akarja fosztani. A társadalmi béke megkívánja a kiegyezést, a munkásnak tulajdonhoz kell jutnia, hogy léte ne legyen bizonytalan. Mindehhez a fennálló rendszer átalakítása szükséges, oly módon, hogy az ellentétes érdekek közötti egyensúlyt az új társadalom teljes jogú testületei, a szaktestületek (hivatásszervezetek) teremtik meg. A hivatásszervezetek egy-egy kereseti ág érdekeltjeit (munkaadókat, alkalmazottakat és munkásokat) tömörítik egy-egy közös testületbe, azzal a szándékkal, hogy az egységes egészre tekintettel rendezzék vitás kérdéseiket, rákényszerülve a társadalom összérdekeinek figyelembevételére. Az enciklika harmadik része elítéli a nagytőke tobzódását, felemeli szavát a szélsőségek ellen, rámutat a kommunizmus és a szocializmus társadalom- és vallásellenességére. Végezetül hangsúlyozza, hogy a papság minden erejével és buzgóságával igyekezzen a munkás és munkaadó hívek közül minél többet megnyerni a szociális apostolkodásra.\[1\]

A „Quadragesimo anno” nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon is megindult a hivatásszervezkedés.

Az Actio Catholica Magyarországon

A magyarországi egyesületi élet viszonylagos fejlettsége jelentősen megkönnyítette a szervezést. Ennek ellenére az AC felállítására csak a püspöki kar hosszas tárgyalásai után került sor. A kar 1932. október 19-én határozta el, hogy az AC központi szervezetét haladéktalanul létre kell hozni. A hivatalos zászlóbontás az 1933. október 7–11. között megrendezett XXVI. Országos Katolikus Nagygyűlés kiemelkedő eseménye volt. Alapító oklevele az 1935. március 20-i püspökkari konferenciának a papsághoz intézett körlevele. Végleges felépítését 1936. március 16-án tárgyalták, amelyet azután Serédi Jusztinián hercegprímás is jóváhagyott. Az AC tényleges kiépítése az egyházi hierarchiának megfelelően felülről lefelé történt, az egyházközségekre támaszkodva, ezáltal minden magyar katolikus automatikusan a tagja lett: jellegzetessége, hogy nem egyesület, nem egyházi hatóság, hanem a hierarchia felügyelete alatt álló, annak tekintélyével felruházott irányadó tényező. Központja közvetlen kapcsolatot tartott az egyházközségekkel és azok szakosztályaival.\[2\]

Az AC-t azzal a szándékkal indították útjára, hogy az „ellanyhult, tespedő katolikusokat” apostoli cselekvésre kényszerítse. A katolikus intelligencia előkelő passzivitása már nem bizonyult elegendőnek, a kor megkövetelte az aktív katolicizmust, a bátor beavatkozást az állami és társadalmi élet legégetőbb kérdéseibe.\[3\]

Az Actio Catolica Pécsett és Baranyában

Az 1931. október 14-i püspökkari konferencia határozata értelmében Virág Ferenc megyéspüspök körlevélben rendelte el az egyházmegyei központ felállítását. A világiak már eddig is szép számban vettek részt a katolikus egyesületek munkájában. Ezért sokan vélekedtek úgy, hogy Magyarországon már régen megvalósult a katolikus akció. Nem ismerték fel az AC és az egyesületek különbözőségét, attól tartottak, hogy az utóbbiak esetleg elsorvadnak. Így némileg késleltették az AC kiépülését. Pedig a pápai elképzelések világosan érthetőek Xl. Pius 1931. június 29-i apostoli körleveléből: „A Katolikus Akció a világiak részvétele és közreműködése a papság munkájában és így természeténél és lényegénél fogva, valamint a mi szigorú és határozott utasításaink értelmében kívül áll és fölötte áll minden pártpolitikának.” Az AC hatalmas mozgalom, amely apostoli munkába állít mindenkit, aki kereszténynek vallja magát, és kiteljed mindenre, ami annak körébe sorolható. A mozgalom elindulásához – olvasható a megyéspüspök körlevelében – szükséges az egyházmegyei és espereskerületi tanács haladéktalan megalakítása. E tanácsok feladata az egyházközségek bekapcsolása a hitbuzgalmi, szociális és kulturális munkába, valamint egy központ létrehozása, a társadalmi egyesületekkel karöltve, a vezetés és irányítás céljából. Az espereskerületi tanács szervezi meg az egyházközség hitbuzgalmi, szociális és kulturális bizottságait, figyelembe véve önkormányzati jogaikat. Ahol nem alakulhat meg mindhárom bizottság, ott az AC helyi szervezete a már működő hitbuzgalmi egyesületre támaszkodhat.\[4\]

Az országos zászlóbontás után három héttel az Egyházmegyei Tanács ülésén Györkös József, az AC egyházmegyei igazgatója jelentős sikerekről számolhatott be. Ismertette az országos központ kezdeményezését az erkölcstelen női divat elítéléséről, és a vasár- és ünnepnapi munkaszünet törvénybe iktatásáról. Szólt az Egyházmegyei Tanács által kívánt kultúregyesületi adó- és illetékmentességről, és a katolikus középiskolák jogi helyzetének rendezéséről. Az ülést követően közreadott püspöki körlevél a fentieken kívül egy, az AC Országos Elnökségéhez felterjesztendő memorandummintát is közölt: „Mélyen tisztelt Elnökség! Vallási, gazdasági és szociális szempontok egyaránt amellett szólnak, hogy a vasárnapi munkaszünetet Isten törvényeinek és a keresztény vallás követelményeinek megfelelően tartsák meg országszerte. Ezért szívvel, lélekkel csatlakozunk ahhoz a mozgalomhoz, mely oda akar hatni, hogy a vasár- és ünnepnapokon úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munka szüneteljen, az üzletek zárva maradjanak, a vásárokat máskorra tegyék, a községi képviselőtestületi üléseket ne az istentiszteletek ideje alatt tartsák, ugyancsak a korcsmákat is legalább is az istentiszteletek tartama alatt zárva tartsák.”\[5\] Virág Ferenc püspök elrendelte, hogy a pécsi Hittudományi Főiskolán, a „lelkipásztorkodástan” keretében az illetékes szaktanárok az AC ügyrendjét, szabályzatát, munkaprogramját részletesen ismertessék meg a tanulókkal, és kérjék számon mint tananyagot.\[6\]

Az országos központ minden évben munkatervet készített, amelynek hangsúlyos gondolatait évente más-más jelszó tükrözte.

Az 1934/35-ös év jelszava: „Krisztus és a család”. A XXV. Országos Katolikus Nagygyűlés programját már e jelszóhoz igazították. Virág Ferenc körlevélben fokozott propaganda kifejtésére szólította fel az egyházközségek vezetőit, hogy híveik minél nagyobb számban jelenjenek meg a gyűlésen. Felhívta a figyelmet, hogy az eddig alkalmazott „vizuális propaganda” nem elegendő, személyes beszélgetésekre van szükség. A végrehajtással a szervezési és kulturális szakosztályokat bízta meg.\[7\]

„Krisztus és a gyermek” – ez volt az 1935/36-os év jelszava. A munkatervet a megyéspüspök tette közzé azzal a megjegyzéssel, hogy a kerületi esperesek és a plébániák vezetői tanulmányozzák, majd tegyenek javaslatot a végrehajtásra. A terv kiemelt feladatai: a vallásos élet elmélyítése, a katolikus iskolán kívüli népművelés megszervezése, karitatív munka (különösen a betegápolás) a katolikus sajtó terjesztése, újabb egyesületek létrehozása. Az irányítás továbbra is Györkös József egyházmegyei igazgató kezében összpontosult.\[8\]

Az egyházmegyei AC vezetősége a világi hívekkel az évente többször megtartott nyilvános nagygyűléseken tartotta a kapcsolatot. Az elsőre 1936. március 25-én került sor. Mihálovics Zsigmond, országos igazgató lépett a hallgatóság elé. Kifejtette, hogy az AC-nak mindenkor Prohászka püspök elveit kell követnie. A vallásos gondolkodás hassa át a hétköznapi életet. A világi katolikusság segítse felrázni a közönyös értelmiséget. A katolikusok végre számarányuknak megfelelően érvényesüljenek a közéletben.\[9\] E gondolatok jegyében rendezték meg május 24-én a székesegyház előtti téren 8000 elemi- és középiskolás részvételével az ünnepélyes gyermekfelajánlást.\[10\]

Június 11-én rendezték meg a második nyilvános nagygyűlést, a városban zajló ünnepi játékokkal együtt. Szónokai P. Böhle Kornél, domonkosrendi atya, országos Credo igazgató és Közi-Horváth József, országos AC titkár voltak.\[11\]

A katolikus egyház, akár a többi felekezet, egyre nagyobb figyelmet fordított a falu, a vidék életére. Ezért az AC országos vezetése az 1936/37-es évnek a „Krisztus és a falu" jelszót adta. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyház a legerősebb és a legeredményesebb hatást a falusi emberre tudja gyakorolni. Ezt a felismerést nagyszerűen kamatoztatták a falvak legényeinek szervezésekor (KALOT).

Az 1936. szeptember 27-i nagygyűlésen a város katolikus közönsége állást foglalt a sok polgári és egyházi áldozatot követelő spanyol polgárháborúval szemben. A gyilkosságok és más erőszakos cselekmények ellen emelték fel szavukat. Egységesen ítélték el Esztergályos János (a város volt szociáldemokrata képviselője) Népszavában megjelent cikkét, amely a spanyol népfrontot üdvözölte. A gyűlés szónoka, Bozóky Géza egyetemi tanár mondta ki az egybegyűltek közös gondolatát, amelyet azonnal határozatba foglaltak: „\[…\] igazoltnak látja (ti.: a katolikus közvélemény – K. L) dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánknak, XI. Piusnak ama szózatát, amely a kommunista veszély elleni védekezés és küzdelem szükségszerűségét hangoztatja". A nagygyűlés határozata nem irányult a munkásosztály egésze ellen, hiszen azt nem azonosították marxista vezetőivel.\[12\]

Az 1937/38-as kettős szentév jelmondata: „Vinculum Caritas”. A legjelentősebb esemény az 1938-ban Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus volt. Ennek jegyében az egész egyházmegye területén előkészítő rendezvényeket terveztek. Az április 20-i egyházmegyei tanácsülésen Merényi Ferenc beszámolt e rendezvények sikeréről, majd összeállították a következő év munkatervi javaslatait az új jelszó („Szent István országa”) jegyében. Május 23-án nyitották meg hivatalosan a szentévet, ezt követően eucharisztikus kongresszusok kezdték meg munkájukat szerte az egyházmegyében, Dombóvárott, Sásdon, Pécsett stb.\[13\]

Még a budapesti központi eseményeket jóval megelőzően, 1937. október 24-én három megye hívei hódoltak az eucharisztikus Jézus előtt a Ciszter Gimnázium nagytermében, ahol Merényi Ferenc bejelentette, hogy Pécsről 5000 fő jelentkezett a Világkongresszusra.\[14\]

Az 1939/40-es év központi gondolata: „Világiak Krisztus országáért”. Mivel nem sikerült elegendő hívet megnyerni a világi apostolkodásra, ezért „az egyházmegye minden templomában közösen elimádkozandó az AC országos központja által megküldendő ima a Szentlélek Úristenhez, hogy küldjön elegendő számú világi apostolt az Anyaszentegyház munkájához” – olvashatjuk a püspöki körlevélben. Ezen kívül advent vasárnapján minden templomban ciklusprédikációkat kell tartani az Egyház helyes fogalmáról, a hívek kötelességeiről. Egyházközségenként irányadó (elit) csoportokat kell alakítani, amelyek a rendszeres munkatársakat (zelátorok) képezik ki.\[15\]

Az 1940/41-es évre a jelszó változatlan maradt.\[16\] A következő év fontos egyházi évfordulókat hozott: Boldog Margit centenáriuma, a Szentatya uralkodásának 25 éves jubileuma. A munkaévet a káromkodás elleni küzdelemnek szentelték. A katolikus világnézet terjesztésére tanfolyamokat indítottak.\[17\]

„Családmentés – nemzetmentés” volt az 1942/43-as év jelszava. Elérkezettnek látszott az idő, hogy a keresztény és nemzeti lét igazi alapját, a családot az élet valamennyi területén megerősítsék. Ez úgy valósítható meg, ha a keresztény családokban visszaállítják a házasság szentséges erejét és méltóságát. Az AC mozgalmat kezdeményez a keresztény családokért, vallásos életük elmélyítéséért és jobb anyagi helyzetbe kerülésükért.\[18\]

Az 1943/44-es év jelmondata: „Családért – Hazáért – Egyházért”, a következőé: „Krisztussal maradunk – Krisztussal haladunk”. Az ország hadszíntérré válása miatt az AC tevékenységében a valláserkölcsi és kulturális jelleg dominált.

A háborút követően mindössze két jelentősebb programra mozgósította híveit az AC Pécsett. 1945. október 14-én több mint háromezren gyűltek össze az „Ifjúsági Nap”-on,\[19\] majd 1946. június 30-án tartották a „Katolikus Női Nap”-ot.\[20\]

Az egyházmegyei Actio Catholica központi szervezete

Az AC vezető szerve az Egyházmegyei Tanács, elnöke a mindenkori megyéspüspök (Virág Ferenc). Munkáját két alelnök segítette, az egyik egyházi (Igaz Béla, prelátus-kanonok), a másik világi (Imrefi Imre, kir. táblai tanácselnök). Az adminisztratív teendők Györkös Józsefre (leánygimnáziumi igazgató) és az egyházmegyei AC titkárra, Merényi (Mihalecz) Ferencre (hittanár) hárultak. A tanács egyes tagjait kinevezték, mások hivatalból vettek részt munkájában. Ez utóbbiak a Pécsi Székeskáptalan, az esperesi kerületek, a katolikus intézmények és egyesületek kiküldöttei, valamint az egyházmegyei főtanfelügyelő és a kerületi esperesek.

A központ által megalakított öt szakosztály (és azok vezetői): hitbuzgalmi és erkölcsvédelmi (Bozóky Géza); kulturális (Kiss Albin, ciszter gimn. főigazgató); szociális és karitatív (Kelemen Andor, belvárosi plébános); sajtó (Vasváry Ferenc, egyetemi tanár); szervezési (Szinkovich Károly, ny. vármegyei főjegyző). Az egyházmegyei AC vezetősége a Tanács ülésein számoltatta be az egyes szakosztályok vezetőit az elvégzett munkáról. Ezeken rendszeresen megjelent a központ küldötte, többnyire Mihálovics Zsigmond, az AC országos igazgatója. Az Egyházmegyei Tanács megbízatása eredetileg az 1935. évi püspökkari konferenciáig szólt.\[21\] 1934 végén Imrefi Imre Budapestre távozott, a következő év februárjában Kiss Albint Sziller Péter, kir. körjegyző váltotta fel. Györkös József halála után Hajós György, jeles egyházi szónok vette át az AC egyházmegyei szervezetének irányítását. 1937 májusában a 94 tagú tanács összetétele ismét változott: a világi alelnök Kiss György (ítélőtáblai bíró), a kulturális szakosztály vezetője Koszó János (egyetemi tanár), a sajtóé Szillény Péter (közjegyző), a szervezésié Hollósy Endre (ny. MÁV főfelügyelő) lett.\[22\]

Szakosztályok és egyesületek az Actio Catholicában

Az országos központ jó érzékkel választotta ki a megfelelő szakembereket – pécsieket is – szakosztályaiba. A szociális és karitatív szakosztály tanácsosává Komócsy István a kanonokot, Martinovich Ernőnét, Kelemen Andort és Esztergán Lajost, a sajtószakosztályba pedig Linder Ernőt, a Dunántúl felelős szerkesztőjét nevezték ki.

Az országos központ szorgalmazta, hogy a már jól működő, hagyományokkal rendelkező egyesületeket nyerjék meg az AC számára, mert így a bennük tevékenykedő katolikus hívekre erőteljesebb hatást gyakorolhat. Elsősorban a hitbuzgalmi egyesületek jöttek szóba, hiszen ezek belső lelki munkája töltötte meg a hívek életét tartalommal. Ha megvalósul, hogy az összes elemi iskolás a Szívgárdába tömörül, a felnőtt ifjúság a Máriás zászló alá áll, az asszonyok a Rózsafüzér Társulat vagy a Jézus Szent Szíve Társulat buzgó tagjai, a férfiak pedig mind congregánisták vagy credisták, úgy az AC máris egy jól szervezett, erős „hadsereggel” rendelkezhet. Az AC elsősorban a férfiakra számított, őket tartotta a leginkább mozgósítható erőnek, mert a „nemzetmentő”, „szent munkában” nincs idő a fiatalabb generációk felnőtté válását kivárni, lehet, hogy a közeljövőben a „rombolás szelleme lesz úrrá a világon”.\[23\] Ezért kellett újjászervezni a Credo egyesületet.

A Credo már 1925-ben megalakult Pécsett, de az évek folyamán bázisa beszűkült. A harmincas évek közepén az AC karolta fel. Az 1936. január 17-i választmányi ülés döntött az egyesület újjászervezéséről, kizárólag az AC keretein belül.\[24\] Az ünnepélyes tagfelvételre Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 25-én került sor. Ezt megelőzően a napisajtóban megjelent tagtoborzók szólították fel az alkalmas férfiakat a „Credo-hadseregbe” való belépésre, amely az AC „tiszti, altiszti és legénységi iskolája”.\[25\] Csak cselekvésre kész férfiak jelentkezését várták, hiszen a Credo arra készíti fel őket, hogy az egységes apostoli lélek és szellem által áthatva váljanak az AC igaz munkásaivá. Az egyesület tisztán hitbuzgalmi alapon szerveződött. Hamarosan jelentős tömegeket vonzott.

Az egyházmegyei AC központ öt, az egyházközségek azonban csak három (hitbuzgalmi, kulturális, szociális) szakosztályt állítottak fel az országos központ kiadványa (Útmutató az Actio Catholica egyházmegyei szervezeteinek működéséhez) alapján. A sajtóügyet a kulturális, a karitatív munkát a szociális szakosztály vette át.\[26\]

Az egyházmegyei központi szakosztályok az Egyházmegyei Tanács irányítása alatt dolgoztak. 1941 végén egyes szakosztályok új vezetőt kaptak: a szervezési Wager Ferencet, a kulturális Holub Józsefet (egyetemi tanár), a sajtó Dus Józsefet.

A hitbuzgalmi szakosztály elsődleges feladata a hívek hitéletének szervezése, valamint a közerkölcs védelme. Ezért javasolta a leventék szentmise-hallgatásának szabályozását, zarándoklatokat vezetett Máriagyűdre, segítette a Szívgárda egyesületek munkáját, és tiltakozott a szélsőséges fajelméletek ellen, elvetette a „nemzeti és faji érzés beteges hangoztatását, amely pogány felfogásával tör a kereszténység ellen”.\[27\]

A kulturális szakosztály a leventék vallásos nevelésének elmélyítésére leventelelkészi állások létrehozását szorgalmazta. Nagyböjti előadásokat, világnézeti tanfolyamokat rendezett.

A szociális-karitatív szakosztály szegénygondozással foglalkozott. Az 1934-es bányászsztrájk idején gyűjtése jóvoltából mintegy 480 keresztény család részesült 2471 pengő értékű természetbeni segélyben.\[28\] Mozgalmat indított a „Quadragesimo anno”-ban meghirdetett „családi bér” bevezetéséért: „\[...\] a munkás és családja életfenntartásához elégséges munkabér illeti meg a munkást”.\[29\] A szakosztály gyűjtéssel teremtette meg az ún. karitászházak anyagi alapjait. A Megyeri Kertvárosban sokgyermekes családok számára épülő házakat ifj. Nendtvich Andor tervezte. Az első épületek 2-2 szobával, mellékhelyiségekkel 1934 áprilisában készültek el.\[30\] Az 1938-as Ünnepi Hetek alatt 11 – a tervezettnél kevesebb – házat avattak fel. A szociális-karitatív szakosztály belvárosi egyházközség érdeme a cselédotthon létrehozása is.\[31\] A szakosztály megalapította a Pécsi Karitasz Központ Gyermeknyaraltatási Bizottságát. A szegény sorsú gyermekek – csekély anyagi ellenszolgáltatásért vagy ingyen – vidéki keresztény családoknál és a püspöknádasdi nyaralóban tölthették nyári szünidejüket.\[32\]

Népművelés az Actio Catholicában

Az országos AC központ meg akarta őrizni a katolikus szellemet a népművelésben is. Ezért igyekezett bejuttatni az egyházközségek vezetőit a helyi népművelési bizottságokba, amelyek munkáját az egyház részéről a pécsi, illetve a megyei törvényhatósági bizottságokba delegált Jakab Béla (c. prépost, tanítóképző intézeti igazgató) és Csernyánszky Lajos (igazgató tanító) ellenőrizte.

Az országos központ minden egyházmegyének megküldte a Katolikus Népművelési Tájékoztatót, amely részletes utasításokat tartalmazott: kimutatás készítése az egyházmegyei hitbuzgalmi és kulturális egyesületekről; előadások tartása a Tájékoztató irányelvei alapján; Nagyböjt idejére Bűnbánati Penitenciális Nap beiktatása; karitatív feladatok elvégzése; a katolikus sajtó terjesztése; bitbuzgalmi egyesületek megalakítása.\[33\]

1934 elején nagyböjti liturgikus konferencia kezdődött Pécsett, amelyen Gálos László, Wagner János, Mihalecz Ferenc, Fekete Remig, Hajós György és Horváth A. Olivér magyarázta a híveknek a szentmise liturgikus szövegét.\[34\] 1935. november 6–december 12. között világnézeti tanfolyamot rendeztek elsősorban az egyetemi ifjúság és a férfiintelligencia számára. A díjmentes előadások tematikáját a szociális munka, a történelem, a jog, az apologetika, az erkölcstan, a művészet és a sport tárgyköréből válogatták neves egyetemi tanárok, teológusok, orvosok.\[35\]

A népművelési munkába bekapcsolódott a KALOT is. 1938. február 7–10. között Pellérden gyűltek össze a legények a pécsi, a németi és a szentlőrinci esperesi kerületek falvaiból. A negyvennégy 17 év körüli ifjú közül tizenegy német nemzetiségű volt. A tanfolyam célja, hogy olyan világi AC vezetőket képezzen, akik falujukba visszatérve segítségére lesznek egyházközségük veze­tőinek. A hallgatók közül eszességével, rátermettségével kitűnt Vörös Vince, aranykalászos kisgazda.\[36\] Az év végéig több jól sikerült tanfolyam\[37\] eredményeképpen egyre inkább terjedt a KALOT mozgalom az egyházmegyében. Két hónap alatt 60 falu 400 legénye kapta útravalóul a KALOT jelszavát: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!”\[38\]

1939 májusában leányvezető-képző tanfolyamra került sor Pécsett. Előadói: Schlachta Margit, Palágyi Natália, Esztergár Lajos és Kelemen Andor.

Április 26-án kétnapos Szent István-kurzus kezdődött. A nagy államalapítónk eszméinek szellemét idéző rendezvény szorosan kapcsolódott az 1938/39-es év jelszavához („Szent István országa”). Holub József, Tóth László, és Bozóky Géza egyetemi tanárok, más-más aspektusból vizsgálták a Regnum Marianum és a szentistváni keresztény állameszme fogalmát. Záróakkordként hatalmas KALOT seregszemle volt Pécsett.\[39\]

A legjelentősebb, legnépesebb KALOT tanfolyamra 1942–44 között Püspöknádasdon került sor.\[40\]

Az Actio Catholica vidéken

Legkorábban a mohácsiak ismerték fel az AC jelentőségét. 1934. február 26-án egy Credo-gyűlésen Patton János plébános, ügyvezető elnök „A mai idők szociálpolitikai és vallási mozgalmai” című előadásában felvázolta hallgatóságának az AC szervezetét, céljait és feladatait: hangsúlyozta, hogy a mohácsi munkásságot, amely „egyáltalán nem rosszindulatú”, feltétlenül be kell vonni a munkába.\[41\] A Mohácsi Misszió Társulat női munkaközvetítői irodát állított fel, amely mint a szociális-karitatív szakosztály szerve, a munkanélküliek helyzetén volt hivatva segíteni. Az AC városi szervezete hivatalosan 1935. november 10-én alakult meg a katolikus legényegyletben, Mihálovics Zsigmond jelenlétében. Az ülésen tisztikart választottak, elnökké Tihanyi János plébánost és Margitay Lajos polgármestert. Az erkölcsi és hitbuzgalmi szakosztály vezetője Kőnig Antal (járásbíró), a kulturálisé Kuzmics Ferenc (gimnáziumi igazgató), a sajtóé Schmidt Miklós, a karitatívé Horváth Miklós (főszolgabíró), a szervezésié Schmidt Károly lett.\[42\] Közös céljuk a fogadalmi templom továbbépítése volt. Ezen kívül a hitbuzgalmi szakosztály fel kívánta állítani a vadházasok városi kateszterét, a kulturális támogatta a Cecília Énekkart, a sajtóbizottság segédkezett a katolikus lapok terjesztésében, a szervezési pedig „utcabiztosi” rendszert épített ki. 1936 februárjától nagyböjtig liceális előadássorozat zajlott a kulturális szakosztály szervezésében, helyi előadók közreműködésével.\[43\]

Szigetváron a kulturális szakosztály kizárólag férfihallgatók számára rendezett konferenciát. Kezdeményezője Szily Ádám ügyvéd, egyházközségi világi elnök volt. A Keresztény Olvasóegylet dísztermében elhangzott előadások tematikája a katolikus családvédelemre épült. A konferencia előadói: Szily Ádám, Pálffy Gyula (körjegyző, a kulturális szakosztály vezetője), Perczel Győző (járási főszolgabíró, a hitbuzgalmi szakosztály vezetője), Szoó Károly (orvos) és Jobst Kázmér (gyógyszerész).\[44\] A kulturális szakosztály egyéb sikereket is elkönyvelhetett. 126 előfizetőt toborzott a Pécsi Katolikus Tudósítóra. Műsoros estekre invitálta Szigetvár lakóit. A bevételeket a templomok történelmi emlékeinek rendbehozatalára kívánta fordítani.

Sásdon – szinte az egész járás részvételével – 1934. szeptember 2-án nagyszabású katolikus napot rendeztek. Erre a fővárosból is érkeztek vendégek: P. Böhle Kornél atya, Mihálovics Zsigmond és Huszár Károly, volt miniszterelnök.\[45\] 1936. június 24-én alakult meg a helyi Credo egyesület, 100 taggal, Hollósy Béla főjegyző vezetésével.\[46\]

Dunaszekcsőn is aktív szakosztályi életről számolhattak be 1934. május 6-án, az egyházközségi AC ülésen. A szociális-karitatív szakosztály környezettanulmányokat végzett a községben, és ennek alapján szegény-katasztert állított össze. Gyűjtést indított a szegények téli segélyezésére. A községben Credo egyesület is működött, mintegy 70 taggal. Újjászervezték a Jézus Szíve Társulatot amely 217 helybéli asszonyt és lányt tömörített.\[47\]

Az Actio Catholica. jelentősége

Az AC hatása minden területen érvényesült a ’30-as, ’40-es évek Magyarországán, akárcsak az általunk bemutatott szűkebb régiójában. Jelentősen formálta a hívek erkölcsi felfogását, széles körű kulturális tevékenységével a népművelést szolgálta. A mozgalom szociális és karitatív téren elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy felkarolta és támogatta az alsóbb néposztályokat. Bár az értelmiség egészét nem tudta visszatéríteni az egyházhoz, befolyása mégis érezhető volt ebben a társadalmi csoportban is.

Az AC vezetői gyakran tagadták mozgalmuk politikai jellegét, ez azonban szinte minden akciójukban fölfedezhető: baranyai helyzetképünk is bizonyítja, hogy az AC jelentős – ha nem is nyíltan politikai – szerepet tölt be a két világháború közötti magyar társadalom életében.

\[1\] Katolikus Lexikon. Szerk. Bangha Béla. Bp.: Magyar Kultúra, 1931. p. 8–9.

\[2\] Szántó Konrád: A katolikus egyház története. II. köt. Bp.: Ecclesia, 1985. p. 605.

\[3\] Dunántúl (a továbbiakban D) 1932. nov. 25. p. 1.

\[4\] Püspöki Körlevél (a továbbiakban PK), 1932. II. p. 4–6.

\[5\] PK, 1933. VII. p. 32–33.

\[6\] Pécsi Katolikus Tudósító (a továbbiakban PKT), 1934. 1. sz. p. 15–18.

\[7\] PK, 1934. VIII. p. 41–43.

\[8\] PK, 1935. IX. p. 46–48.

\[9\] D, 1936. márc. 27. p. 4–5.

\[10\] PKT, 1936. 5: sz. p. 87.

\[11\] PKT, 1936. 6. p. 107.

\[12\] D, 1936. szept. 29. p. 3–4.

\[13\] D, 1937. ápr. 21. p. 3.

\[14\] D, 1937. okt. 26. p. 3–4.

\[15\] PK, 1939. XI. p. 53–54.

\[16\] PKT, 1939. 9. sz. p. 3.

\[17\] PKT, 1941.10. sz. p. 3.

\[18\] PKT, 1942.7–8. sz. p. 3.

\[19\] Független Nép, 1945. okt. 21. p. 4

\[20\] Független Nép, 1946. jún. 23. p. 5.

\[21\] PKT, 1934. 2. sz. p. 22–23

\[22\] PKT, 1934. 2. p. 21.

\[23\] PKT, 1934. 3. sz. p. 7–8.

\[24\] D, 1936. jan. 19. p. 5.

\[25\] D, 1936. máj.1. p. 5.

\[26\] PKT, 1933.VI. p. 25–26.

\[27\] PKT, 1934. 5. sz. p. 25–26.

\[28\] PKT, 1934. 12. sz. p. 8–9.

\[29\] PKT, 1934. 2. sz. p. 5.

\[30\] PKT, 1934. 4. sz. 6.

\[31\] PKT, 34. 4. sz. p. 7.

\[32\] PKT, 1937. 6. sz. 111–112; 119–120

\[33\] PKT, 1934. 2. sz. p. 19–20.

\[34\] PKT, 1934. 4. sz. p. 12.

\[35\] D, 1935. okt. 23. p. 5. A tanfolyam előadói: Winkler János. Tóth László, Kusztics Sándor, Schaurek Rafael egyetemi tanárok, Vértesi Frigyes, Gálos László, Hajós György teológusok, Frigyér László egyetemi magántanár, Ujsághy Pál gyermekorvos, Kocsis László hittanár.

\[36\] PKT, 1938. 3. sz. p. 57–58. Előadók: Farkas György KALOT-titkár, Kovács Béla kisgazda (A vidék mező­gazdasága), Merényi Ferenc (Útirajzok). Schmidt Vilmos Ügyvéd (Falusi jogügyletek), Frigyér László (Falusi egészségügy).

\[37\] PKT, 1938. 10. sz. p. 196–197. Ujpetre, Lánycsók (60 fő), Némehmárok (65 fő), Bátaszék (40 fő).

\[38\] PKT. 1939. 2. sz. p. 3.

\[39\] D, 1939. ápr. 26. p. 4.; PKT, 1939. 5. sz. p. 4.

\[40\] Kerekes Imre: Népfőiskolák Baranyában. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár, 1990. p.61–66.

\[41\] PKT, 1934. 4. sz. p. 23.

\[42\] D, 1935. nov. 12. p. 4.

\[43\] Mohácsi Hírlap, 1936. febr. 23. p. 2.; 1936. márc. 1. p. 2.; 1936. márc. 8. p. 2. Előadók: Patton János hittanár, Gyarmathy Imre városi aljegyző, Szkladányi László, Huber Ferenc gimnáziumi tanár.

\[44\] PKT, 1935. 3. sz. p. 69–70.

\[45\] PKT, 1934. 9. sz. p. 15.

\[46\] D, 1936. júl. 1. p. 5.

\[47\] PKT, 1934. 6. sz. p. 17.